A parlamentben is Gyuri bácsi Győrgyteáját isszák, a kezdetekben pedig elég sok a párhuzam a füvesember Györgyteája és Béres József cseppjei között, hogy mennyire nagy munka volt egyáltalán elfogadtatni és megismertetni a szélesebb rétegekkel. Sikerült.
Lánya könyvet írt édesapjáról, Gyuri bácsiról. Ő volt az arca, én a motorja – írja Lopes-Szabó Zsuzsa az Apám, a füvesember című könyvben az apjával közös vállalkozásukról, a Györgyteáról. Az életrajzi könyvből kiderül, hogyan lett “Gyuri bácsiból” országosan ismert gyógynövényárus, hogyan próbálta kezelni saját betegségét.
Apám hiteles volt. Tudása több generáció tapasztalataira és állandó önfejlesztésre, nyitottságra, tájékozódásra épült. Utolsó mohikánként – a szájhagyomány forrásait tudatosan felhasználva – ősi alaptartalmakat adott át a következő generációknak.
Szabó György, azaz Gyuri bácsi, a bükki füvesember 2022 decemberében hunyt el. Nem túlzás azt mondani, hogy már életében kialakult egyfajta kultusz körülötte: az általa alapított és a nevével fémjelzett Györgytea termékeit, amelyek a népi gyógyászatra és a gyógynövényekre épülnek, rengetegen ismerik és fogyasztják. Hatalmas rajongótábora ma is aktív, a márka közösségi oldalát több mint 210 ezren követik. Lánya, a cégcsoportot vezető Lopes-Szabó Zsuzsa most könyvet írt Apám, a füvesember címmel, amely saját definíciója szerint egy rendkívül személyes jellegű életrajzi könyv, és az a célja, hogy bemutassa az embert a „Gyuri bácsi” mögött. Ebből szemezgetünk egy kicsit.
Kamaszkorában egy könyvkereskedésben dolgozott tanoncként, ahol a nővére pénztáros volt, a háború alatt és közvetlenül utána pedig családfenntartói szerepbe került. Akkoriban Romániába vitt fűszereket, azokat sóra cserélte, ezzel kereskedtek otthon. Ez azonban már csak azért sem volt veszélytelen, mert a határon papírok nélkül járkált át, és nem egyszer el is kapták az ellenőrök, a málenkij robot elől viszont sikerült megszöknie. Miután befejezte az iskoláit és letöltötte a katonai szolgálatot, az apja mellett kezdett dolgozni a sajószentpéteri műhelyükben. Ezt pár év múlva abbahagyta, mert „nem kedveztek azok az idők a vállalkozásoknak”. Elvégezte a kereskedelmi főiskolát, majd a kereskedelemben dolgozott jóformán egész életében.
1953-ban házasodott meg, Lopes-Szabón kívül nem született gyermekük. Akkor kezdtek el Bükkszentkeresztre járni családilag, amikor a kislányukat orvosi utasításra odavitték gyógyulni a mandulagyulladása miatt. „Onnantól kezdve apámnak kitűzött célja lett, hogy a faluban letelepszik, házat vásárol. Ez a hatvanas években meg is történt.” Ténylegesen azonban csak a felesége halála után költözött ide, hatvanöt évesen, addig leginkább a szabadidejüket töltötték a faluban.
Amikor egy üzlet beindul
Lopes-Szabó szerint az apja életének egyik legfőbb tanulsága – már a tanításain kívül – az volt, hogy mert valami újba belekezdeni hatvanévesen is, ráadásul pénz és kapcsolatok nélkül. 1988-ban lett nyugdíjas, és innentől kezdve foglalkozott egyre többet a gyógynövényekkel.
Eleinte csak nekünk, a családnak gyűjtött, a piaci árusítás ötlete később jött, amikor látta, hogy jóval többet tud szedni annál, mint amire nekünk szükségünk van. Korán reggel indult az erdőbe gyűjteni, dél körül jött haza teli kosárral, aztán kezdte válogatni, vágni, teregetni a növényeket. Kezdetben elég volt a kosár, aztán már zsák kellett, majd zsákok és autó.
Külföldön élő lányával a kétezres évek elején kezdett el együtt dolgozni. Addigra már volt egy teakeveréke, ami állításuk szerint „igen hatásosnak mutatkozott” az egyik barátja kettes típusú cukorbetegségének a kezelésére. „Apám rendkívül boldog volt ettől az eredménytől, és azt gondolta, sok emberen segíthetne a teakeveréke. Nem tudta, hová is forduljon ezzel, úgyhogy mindenkinél és mindenhol próbálkozott. A Gyógyszerészeti Intézet akkori igazgatóját, államtitkárokat, egyetemi professzort, országgyűlési képviselőket és gyógynövényeket forgalmazó óriáscéget is megkeresett, de sehol nem járt sikerrel.”
Egy idő után a Györgytea egyre ismertebb lett, és amikor a sajtó is felkapta, hogy „egy füvesbácsi feltalálta a cukorbetegség ellenszerét”, egy csapásra bekerült a köztudatba. A szerző által is szenzációhajhásznak, valótlannak mondott híreken eleinte mosolyogtak, aztán bosszankodtak, de annyi előnye mindenképp volt, hogy „az emberek felkapják a fejüket, és érdeklődni kezdjenek”. És végülis eléggé bejött, mert ennek köszönhetően rengeteg híres ember is megkereste őket, köztük színészek, közéleti szereplők, politikusok. „Az egész parlament a Gyuri bácsi teáit issza”, idézi fel Lopes-Szabó, hogy mit mondott neki egy általa meg nem nevezett bennfentes.
További részletek a Hvg.hu cikkében és a könyvben találhatók.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
